Menu
Balance / Női montázs

Balerina, filmsztár, divatikon, Unesco nagykövet és örök túlélő – Bemutatkozik, Audrey Hepburn

Audrey Hepburn

Magasra tűzött, sötét konty, ezüst tiara, fekete estélyi, hosszú bársonykesztyű, és egy irdatlanul hosszú szipka. A legtöbbekben hasonló kép él Audrey Hepburnről. Egy bájos, törékeny nőalak és az ő ikonikus outfitje Az álom luxus kivitelben nyitójelenetében. Sokáig nekem is “csak” ennyit jelentett, míg idén nyáron egy könyvvásáron újra elém nem sodorta őt (pontosabban az életrajzi könyvét) az élet. Mivel Audrey Hepburn élete korántsem mentes kalandoktól és fordulatoktól, két külön blogposztot szentelek bemutatásának.

1. Nemes kezdetek
2. Új ország, új hobbi
3. Audrey Hepburn hazatérése, és átkeresztelése
4. A háború legviszontagságosabb évei
5. A felszabadulás

1. Nemes kezdetek

Audrey Kathleen Ruston 1929 május 4-én Brüsszelben látta meg a napvilágot, édesanyja második házasságából. Elterjedt tévhit, hogy gazdag arisztokrata családba született, viszont ez nem teljesen igaz. Audrey édesanyjának, a holland Ella van Heemstra bárónő családjának valóban volt ugyan nemesi címe, de senki, talán még ők sem tudták pontosan megmondani, hogy honnan és miért is kapták azt. A család inkább a felső középosztályhoz tartozott, nem rendelkeztek mesés családi vagyonnal, de szűkölködniük sem kellett semmiben. Ella első házasságából két fia született, akikkel Audrey élete végig meleg, szeretetteljes viszonyt ápolt.

Édesapja, Joseph Ruston egy brit bonviván volt, akit Ellával való találkozásakor a bárónő szépsége mellett nagyvalószínűség szerint a csillogó arisztokrata címmel járó vagyon babonázott meg a leginkább. Nem kell sokat töprengeni rajta, hogy mennyire csalódott lehetett, amikor rádöbbent, hogy nemhogy a bank nem szakad a nyakába, de még dolgoznia is kell. Így nem meglepő, hogy a házasság kudarcba fulladt, Ruston 1935-ben elhagyta családját, és Londonba költözött. Még ugyanebben az évben úgy rendelkezett, hogy lányukat, Angliában szeretné taníttatni. Ella, talán mivel még reménykedett benne, hogy férje vissszatér hozzá, nem ellenkezett, és lányukat beíratta egy kenti magániskolába. 

2. Új ország, új hobbi

Szülei válása, és a döntés, hogy otthonától távol, idegenek között éljen, eleinte nagyon megviselte a zárkózott kislányt. Később mégis úgy nyilatkozott, hogy az iskolában töltött évek – az első megrázkódtatás után – jó tanulópénzként szolgáltak, különösképpen, ha függetlenségről van szó. Valószínűleg az is közrejátszott abban, hogy kellemesen emlékezett az Angliában töltött éveire, hogy itt találkozott először élete legnagyobb szenvedélyével, a balettel, melyben különleges önkifejező eszközre talált. A többi tantárgyból nem teljesített kiemelkedően, saját bevallása szerint sem szeretett tanulni, de a balettel kitűnt társai közül. Egy londoni balerinától vett órákat egy közeli városban, kitartóan gyakorolt, és nagyon komolyan vette a közös munkát. Élete első fellépésre is Angliában került sor, a táncelőadáson főszerepet játszott, és elsöprő sikert aratott. Úgy tűnt, hogy a 9 éves kislány élete normális mederbe terelődik, az új környezetet megszokta, barátokra talált, szüleivel való viszonya rendeződni látszott.

Graffiti
Fotó – Unsplash, Jon Tyson @jontyson

Azonban a felhőtlen boldogság nem tartott sokáig, a második világháború véget vetett külföldi tanulmányainak. Édesanyja, Ella ugyanis úgy gondolta, hogy háború esetén, Audrey nagyobb biztonságban lenne Hollandiában, hiszen az ország az első világháborúban is független maradt (Spoiler Alert: tévedett). Audrey 1939 december 14-én az egyik utolsó repülőgéppel hagyta el Nagy-Britanniát. A reptérre édesapja kísérte el, akivel ettől kezdve a háború végéig nem találkozott.

3. Audrey Hepburn hazatérése, és átkeresztelése

Miután a 10 éves kislány megérkezett Arnhembe, Hollandiába, hasonló sokkal szembesült, mint pár évvel korábban Angliában. Ismét ismeretlen környezetébe került, és egy olyan országba költöztették, amiről vajmi keveset tudott, a holland nyelvet nem beszélte folyékonyan, a kultúrát nem ismerte. Bár gyermek éveit Hollandiában töltötte, többnyire rokonai vették körül, akikkel angolul, franciául és ritkábban hollandul beszélt. Érdekesség, hogy később éppen a soknyelvűség miatt alakult ki az a különleges angol kiejtése és hanghordozása, ami filmkarrierje során utánozhatatlanná tette. Édesanyja azt a megoldást találta a leghelyesebbnek, ha minél hamarabb mélyvízbe dobja a kislányt. Álnéven, Edda van Heemstraként beíratta egy helyi, holland-nyelvű iskolába. A névváltoztatásra azért volt szükség, hogy a helyi náci erők előtt eltitkolják Audrey angol származását. Viszont hiába volt a névváltoztatás, a mélyvíz, osztálytársai rendszeresen kigúnyolták akcentusa miatt, ezért a megaláztatástól, félelemtől és szorongástól gyakran sírva ment haza az iskolából.

A kenti évekhez hasonlóan, Audrey ebben az időszakban is a táncban talált menedékre. Felvételt nyert az arnhemi balettiskolába, és keményebben edzett mint valaha, egyetlen célja volt, hogy híres balerina váljék belőle. Anyja kapcsolatai és szívóssága révén idővel az iskolán kívül is részt vehetett fellépéseken, ilyen volt például a Mozart halálának 125. évfordulóján tartott ünnepség. Mindeközben a holland hétköznapok kezdtek egyre gyötrőbbé válni, a jegyrendszer hétről hétre szigorúbb volt, a letartóztatások száma megsokszorozódott, és a nácik már ártatlan civileket is kivégeztek. Köztük volt Audrey nagybátyja, Otto van Limburg Stirum báró is, mely nem kis megrázkódtatás volt a kislánynak, a báróra egyfajta apapótlékként tekintett. Ezek után a van Heemstra úgy döntött, hogy biztonságosabb, ha közelebb élnek egymáshoz, ezért mindannyian átköltöztek Audrey nagyapjához, a szomszédos Velpbe. 

4. A háború legviszontagságosabb évei

Az újabb költözés Audrey szempontjából annyit jelentett, hogy hosszabb ideig tartott eljutnia a tánciskoláig, villamossal kellett utaznia, ami a kor viszonyai között nem volt veszélytelen. Audrey mégis rendíthetetlenül táncolt tovább, saját koreográfiával lépett fel, a klasszikus balettet ötvözte a modern tánccal. A balett idővel már nem csak az önkifejezés eszköze volt, ez segített neki túllépni a háború borzalmain és a hétköznapok nyomorúságán. Fiatal tinédzser korára azonban kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy a sorsnak más elképzelései vannak jövőjével. Audrey testalkata ugyanis nem egészen felelt meg a kor balerina-ideáljának, 14 évesen már magasabb volt még a fiú kortársainál is, cipőmérete hirtelen megugrott, és egyre inkább úgy tűnt, hogy fel kell adnia balettkarrierjét. Nemsokára azonban úgy alakult, hogy ennél sokkal súlyosabb akadályokkal kellett megküzdenie.

Az amúgy sem kedvező háborús helyzet kezdett tarthatatlanná válni, mindennapossá váltak előbb a brit majd amerikai légitámadások. Az élelmiszer fejadagokat folyamatosan csökkentették, és már csak egy szoba fűtését engedélyezték. A mihamarabbi felszabadítás reményében – mint minden hazafias holland – a van Heemstra család is ott segített az ellenállásnak és a szövetségeseknek ahol tudott. Sérült katonákat bújtattak a pincében, Audrey önkénteskedett a velpi kórházban, és még titkos üzeneteket is csempészett cipőjébe rejtve a szövetségeseknek. Ezek az akciók rendkívül kockázatosak voltak, akik lebuktak, azokat kíméletlenül kivégezték. Egy alkalommal konkrétan a halál elől menekült el, amikor a nyílt utcán, fényes nappal őt és még egy tucat ártatlan civilt fegyveresek német rendőrők egy teherautóra tereltek. A kocsi nem sokkal később ismét megállt, hogy újabb áldozatokat gyűjtsenek, s amikor a katonák elfordultak, Audrey kihasználta az alkalmat, leugrott a kocsiról, és lélekszakadva rohant. Ezek után otthon rejtőzködött több, mint egy hónapig. 

5. A felszabadulás

A meggyötört holland népnek végül 1945ig kellett várnia a felszabadító csapatokra. Az ekkor nem egészen 16 éves Audrey, mindössze 36 kilót nyomott. Az éhezéstől rettenetesen legyengült, vérszegénységben szenvedett, arca elszíneződött, testét ödémák borították. A felszabadító brit katonák csokoládéval és cigarettával kínálták a tinédzser lányt, aki kapva kapott az alkalmon, és ezzel kezdetét vette élete végéig tartó cigarettafüggősége, valamint különös viszonya az étkezéssel. 

Megtanultam, hogyan kell élni… hogyan kell a világban és a világból élni, és nem csak ott állni és nézni.

Audrey Hepburn

Itt viszont álljunk meg egy pillanatra, csak hogy összegezzük, hogy mennyi mindenen is ment keresztül egy ennyire fiatal lány. Szülei elváltak, édesapjával csak elvétve találkozott. Három országban nevelkedett, többször is olyan körülmények közé szorították, amikor egy teljesen új nyelven, új emberek között kellett egy új kultúrához alkalmazkodnia. Nevét ennek megfelelően háromszor is változtatnia kellett. Audreyként született, de Adriantjeként élte le élete első éveit. Majd ismét Audrey lett belőle, hogy aztán a második világháború elején Eddaként éljen tovább, aztán Adriaantjeként balettezzen, majd Audreyként váljon világhírű filmcsillaggá. Elvesztette imádott nagybátyját, számtalan szomszédot és jó barátot, egyik bátyját pedig a szeme láttára hurcolták el a nácik.

Nem is beszélve az éhezésről, nélkülözésről és állandó halálfélelmről. A stabilitás, amire egy ennyire fiatal gyereknek szüksége van, távolról sem adatott meg Audreynak, ez fiatal felnőtt és érett női éveire jócskán rányomta a bélyegét. Többször is úgy nyilatkozott, hogy nagyon bizonytalan a szeretet befogadásával kapcsolatban, retteg az elhagyástól, viszont ezzel párhuzamosan ő imád szeretet adni. Audrey életének második szakaszáról egy következő blogposztban olvashattok majd. Míg ez készül, ismerkedjetek meg a csodálatra méltó Mileva Marić életével.

Források:
Robert Matzen: Dutch Girl. Audrey Hepburn and World War II
Donald Spoto: Enchantment. The Life of Audrey Hepburn.
https://www.youtube.com/watch?v=T5595ipEoT0
https://en.wikipedia.org/wiki/Audrey_Hepburn