Külföldön élni nem egyszerű dolog. Akármilyen lelkesedéssel is indul neki az ember, előbb-utóbb lesznek megoldandó feladatok, sőt olyan akadályok is, amiket nem lehet megugrani. S ez így van jól, de tényleg. Ami viszont egyáltalán nincs rendben, hogy a közösségi médiából, magazinokból, podcastokból csak úgy ömlenek a külföldön élők nyakába a tökéletességet árasztó tartalmak és az olykor toxikusan pozitív gondolatok.
- 10 dolog, amit feltétlenül ki kell próbálnod Párizsban (Tök mindegy, hogy nincs rá időd, mert dolgozol)
- Top 5 furcsa dolog Európában/Amerikában (Amik valójában az agyadra mennek.)
- Mondd el, hogy kelet-európai vagy anélkül, hogy elmondanád (Dolgok, amik miatt az új ismerőseid furcsán néznek rád, és ettől te rosszul érzed magad.)
És még sorolhatnám. Ezek a tartalmak mind nagyon szórakoztatóak, és szuper dolog, hogy ennyi ember tök jól tudja kezelni ezeket a különbségeket, de mi van azokkal, akiknek valamilyen okból nem megy ennyire könnyen a beilleszkedés? Nekik miért nem gyártunk több tartalmat? Bizony, mi miért nem gyártunk több tarlmat, mert eddig én is többségében hurráoptimista bejegyzéseket készítettem. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy készítek egy toplistát, és megosztom veletek az 5 kellemetlenebb dolgot, amin külföldiként nem tudok és valószínűleg soha nem is fogok tudni túllépni. És ez is így van jól.
- Nem kiabálhatom le senki fejét, hogy miért nem hívtak be egy állásinterjúra. Hiába teljesen egyértelmű, hogy azért nem mert külföldi vagyok, ezt semmivel nem tudom bizonyítani.
- Senkit nem küldhetek el a fenébe, aki valaha azért volt velem bunkó, mert nem értettem elsőre a kiejtését vagy mert ő nem értette az enyémet.
- Nem tehetek semmit az olyan kérdések ellen, mint “EU-s tagállam vagytok? Tényleg? És a jogsitok érvényes itt is?” – Nem, nem érvényes… Sőt, nálunk jogosítvány sincs, szamárháton járunk. Ostoba.
- Nem tehetek semmit az olyan kérdések ellen sem, mint “Nálatok is ugyanolyan a BA és MA, mint nálunk? Váó. Komolyan?” – Nem. Nálunk mindenki együtt tanul függetlenül az életkortól, és csak általános iskolát végzünk.
- Soha nem változtathatom meg a tényt, hogy nem itt születtem, ezért hiába szerzek állampolgárságot, mindig külföldi leszek.
Megyjegyzés
Nem azt mondom, hogy ne legyünk optimisták, vagy hogy ne próbáljuk meg minden helyzetből a legjobbat kihozni. Hiszek benne, hogy a pozitív hozzáállás aranyat ér. De! De néha azért a fene nagy optimizmusból is elege lehet az embernek. Néha ér szarul lenni, néha ér úgy érezni, hogy a világon semmi nem jön össze, sírni egy nagyot, aztán felállni és újult erővel menni tovább. Sokat olvastam mostanában a mérgező optimizmusról, és nagyon elgondolkodtatónak találtam, de nem vagyok szakember, úgyhogy inkább nem kezdek el róla anekdotázni. Helyette, ha te is szeretnél róla többet megtudni, akkor ezen a linken találsz egy magyar nyelvű podcastot D. Tóth Krisztával és Orvos-Tóth Noémivel, de számtalan cikket találhatsz a témában angolul, én a következő hármat ajánlom:
What to know about toxic positivity
Being too positive can actually be ‘toxic’. Here’s why it’s dangerous
The ‘Tyranny’ of Positive Thinking Can Threaten Your Health and Happiness
Kihagytam volna valamit? Bővítenéd a listám vagy van sajátod? Írd meg emailben vagy Instagramon keresztül.
