Menu
Life

Egynapos kirándulás Luzernben

Nagy kihívás volt megterveznem ezt az egy napos kiruccanást, mert Luzern – ellentétben például Yverdon-les-Bains-nal – jócskán tartogat látnivalókat, így szinte lehetetlen egy nap alatt rohanás nélkül bejárni. Kicsit olyan ez, mint amikor az ember egy múzeumban minden képet megnéz, aztán a végén nem emlékszik semmire, vagy amikor szövegkiemelővel mindent kihúz, tehát tulajdonképpen semmit nem emel ki. Így nem csoda, hogy elég stresszesen indultam neki a kirándulásnak és a posztírásnak, nehéz volt megtalálnom, hogy milyen nézőpontból is mutassam be ezt a várost. Végül úgy döntöttem, hogy sétatávolságban bejárható nevezetességekre koncentrálok, melyeket rohanás nélkül, kényelmesen egy nap alatt meg lehet nézni. Az útvonalamat elmentettem Google Mapsben, ha valakinek szüksége lenne rá.

Röviden Lucernről

Train station, Luzern

Luzern Svájc középső részén található, a Luzerni-tó (vagy németül „Vierwaldstättersee„) alsó végén. Alapításának pontos éve nem ismert, de körülbelül 1180 és 1200 közé tehető. A város aztán a 13. században vált fontos kereskedelmi központtá, amikor megnyitották a Szent Gotthárd kereskedelmi útvonalat, amely a Luzerni-tó térségét az olaszországi Milánóval kötötte össze. A város még ugyanebben a században elérte azt a méretét, amelyet egészen a 19. századig megtartott. Ma valamivel több mint 80 000 lakosával Svájc hetedik legnagyobb városa. A városképet középkori, reneszánsz és barokk épületek határozzák meg. Legfontosabb látványossága a Luzerni-tó, a Kapellbrücke és svájc leglátogatottabb múzeuma, a Közlekedési Múzeum, mely évente több, mint 500.000 látogatót vonz.

A városnézés kiinduló pontja itt is, mint a legtöbb svájci városban a vasútállomás, innen indulnak az ingyenes sétáló túrák, és innen lehet átsétálni a Schwanenplatzra, ami a kisvasutas városnézés első állomása. Ha egyik szolgáltatást sem szeretnétek igénybe venni, akkor követhetitek az én útvonalamat, melynek állomásait ebben a blogposztban mutatom be részletesen. Az egész túra nagyjából 4 – 4,5 órát vesz igénybe (ha nem számoljuk a múzeumi látogatást), ennyi idő alatt minden állomáson bőven van idő fényképeket készíteni, kávézni és élvezni a város hangulatát.

Jezsuita templom

A vasútállomásról elsőként a Jezsuita templom felé indultam a folyóparton, így egyből meg tudtam csodálni a város egyik leghíresebb nevezetességét a Kapellbrückét, amit úgy terveztem, hogy majd visszafelé jobban szemügyre veszek (ehhez képest vagy negyed órát fényképezgettem már itt is 🙂 ) 
A luzerni Jezsuita templom egy barokk stílusban épült templom, sőt ami azt illeti az első barokk templom Svájcban, ami tekintettel az ország reformációban játszott történelmére nem annyira megszokott. Éppen ezért mindenképpen ajánlom a felkeresését, üdítő a sok középkori épület között felfedezni egy 17. századi épületet, főleg mert a fehér és rózsaszín belsőjével nem emlékeztet az Európában máshol megszokott barokk stílusra, számomra valahogy letisztultabb hatást keltett, de ezt persze mindenki döntse el maga. Látogatása ingyenes, sőt saját applikációja van, amivel be lehet járni az egész épületet – igazán felvilágosult :)). 

Az óváros és városháza

Luzern köztudottan nagyon szépen megőrizte középkori városképét, de ha őszinték akarunk lenni ez nagyjából minden svájci városra igaz – ez persze semmit nem von le Luzern értékből. Személy szerint én imádom, hogy bármelyik sarkon is fordulok be mindig cirádás cégérekkel díszített több száz éves épületekbe botlok, épületekbe, amiket ha jobban megnézünk felfedezhetjük, hogy olyan hírességek hajtották bennük egykoron álomra fejüket, mint Goethe vagy Wagner. Nem lehet nem elmerengeni, hogy vajon milyen lehetett a városkép a középkorban, hogy mennyire lehettek koszosak az utcák tudván, hogy nem volt vízvezeték-hálózat, és a ma már titokzatosnak, sőt romantikusnak ható kis utcák korábban latrinaként szolgáltak.

Én a Weinmarkt és a Hirschenplatz környékén bóklásztam, de tulajdonképpen bármerre mentek az óvárosban, mindenhol nagyon érdekes épületekre bukkanhattok, melyek oldalán szinte kivétel nélkül szerepel az építés éve, az építettő neve, sőt olykor még az is, hogy miről vagy kiről híres az adott ház. Amit szerintem nem szabad és egyébként lehetetlen is kihagyni az a városháza, melyet az 1600-as évek elején itáliai reneszánsz stílusban építettek. A kék-piros-arany színekben pompázó napóráját a belvárosban szinte mindenhonnan lehet látni, de érdemes közelebbről is megnézni, főleg keddtől szombatig, ilyenkor van ugyanis nyitva Svájc egyik legnagyobb szabadtéri piaca, ami a városháza köré koncentrálódik.

Kapellbrücke

Talán nem túlzás Svájc egyik leghíresebb látnivalójának nevezni a Kapellbrückét, hiszen számtalan képeslapon, hűtőmágnesen, és promóciós videóban feltűnik. Azonban ahhoz, hogy ezen túl is értelmezni tudjuk, és ne csak egy szép muskátlikkal díszített híd előtt készítsünk hatvanezer szelfit, hasznos, ha ismerjük kicsit a történetét.
A Kapellbrücke Svájc legrégebbi és második leghosszabb fedett fahídja (eredetileg 285 méter, napjainkban 204 méter), mely az ó- és újvárost köti össze. A Reuss folyó fölött átívelő hidat a 14. században építették, ekkor már állt a víztorony, ami funkcionált őrtoronyként, városi levéltárként, kincstárként, valamint börtönként és kínzókamraként is. Jelenleg egy szuvenírbolt található benne, amin kicsit meglepődtem, ismerve a történetét, mindenféle kalodálra meg ágyúkra, esetleg egy mini kiállításra számítottam. Na de vissza a Kapellbrücke történetéhez.

A hidat a 17. században a város történetéről szóló, ellenreformációs festményekkel díszítették, melyek a híd nyeregetetjén kaptak helyet (lásd a fenti galériában). A cél az volt, hogy a kereszténységet népszerűsítsék az akkoriban terjedő evangélikus-református vallás ellenében. Azt szerették volna sulykolni az emberekbe, hogy a lelki és a földi boldogság szorosan összefügg, s aki mindkettőt szerette volna elérni, annak meg kellett felelnie egy-két feltételnek:

  • Svájcinak, vagy még jobb esetben luzerninek kellett lenni.
  • Katolikus vallást kellett gyakorolni (csak semmi új hullámos reformáció).
  • Ha férfiakról volt szó, akkor nem ártott alázatos katonának lenni, hiszen a város fő bevétele a külföldre “exportált” zsoldosokból származott.

Röviden összefoglalva egy nagyon szép promóanyagot hoztak össze, ennek fényében érdekes végignézni a táblalképeken szereplő jeleneteket, elég meggyőzőek lehettek a korabeli emberek számára.

A híd újkori történetének legszomorúbb állomása 1993 augusztus 17-e, amikor tűz ütött ki a hídon és a 111 festményből 81 teljesen vagy részlegesen megsemmisült (ezek középtájon helyezkedtek el), a híd két végén található munkák kisebb sérülésekkel túlélték a tűzvészt, és ma is láthatóak. A tűz valószínűleg azért keletkezett, mert egy járókelő egy meggyújtott cigarettát dobott a híd alatt lévő egyik csónakra, aminek következtében a csónak kigyulladt, és a tűz átterjedt a hídra. A középső, megsemmisült fatáblákon szereplő festményeket 1994 és 2001 között fényképes másolatokkal pótolták, napjainkban azonban ezeket a részeket üresen hagyták, hogy a hiányuk emlékeztessen a tűzvész éjszakára.

Múzeumok

A következő állomásom eredetileg a tópart lett volna, de elkezdett esni az eső, úgyhogy úgy döntöttem, hogy menedéket keresek, és ellátogatok a Rosengart múzeumba, mely kb. 300 művet magában foglaló gyűjteményével egész befogadható méretűnek tűnt. És végül nem is kellett csalódnom. Első ránézésre már a múzeum épülete is érdekesnek tűnt, olyan múzeumtalannak hatott 😀 Nem is csoda, hiszen eredetileg a Svájci Nemzeti Bank luzerni fiókjaként szolgált. A múzeum és annak gyűjteménye egy alapítvány birtokában áll, melynek tulajdonosa és egyben névadója a műkereskedő Siegfried Rosengart és lánya Angela Rosengart. Saját bevallásuk szerint a művészet iránti szeretetből kezdték el gyűjteni az alkotásokat, eredetileg nem volt céljuk a múzeumalapítás, így rengeteg olyan festmény található a gyűjteményben, ami nem is olyan régen, még lakásuk falát díszítette.

A háromemeletes kiállítás földszinti tárlata Picassora koncentrál, a pincében egy Klee gyűjteményt lehet megcsodálni, az emeleten pedig egy kubizmusra, impresszionizmusra koncentráló festmény és fotógyűjteményt láthatunk többek között Miró és Mattisse műveiből. Itt is érvényes a szabályom, miszerint nem nézek végig egyesével minden képet, mert a végén semmire nem fogok emlékezni, érdemesebb inkább kiválasztani pár képet, és azokat figyelmesebben megszemlélni. 2-2,5 fél óra alatt be lehet járni a múzeumot, mindenképpen ajánlom, hogy hallgassátok meg a gyűjtemény történetéről szóló kisfilmet az emeleten, mert Angela Rosengart (a múzeum és alapítvány jelenlegi tulajdonosa) személyes történeteket mesél például Picassóról és Chagallról.

Ha hosszabb ideig tart a rossz idő, akkor érdemes ellátogatni a tóparton található múzeumkomplexumba is (ennek nem ez a hivatalos neve, én neveztem el, mert rengeteg múzeum van egy kupacon), mely a vasútállomástól gyalog kb 30 perc, busszal pedig nagyjából 10 (5 megálló). Itt található a Svájci Közlekedési Múzeum, a Lindt csokoládémúzeuma, egy planetárium, és a Hans Erni múzeum. Ezt a programot bátran lehet gyerekekkel is látogatni, bár azt szeretném hozzátenni, hogy főleg esős időben sokan vannak, ezért talán pici gyerekkel nem a legjobb célpont.

A Luzerni-tó

Szerencsémre mire végeztem a kiállításon, kisütött a nap, így még volt időm elsétálni a tópartra. Első látogatásom alkalmával a nővéremmel jártam Luzernben, és ő azt mondta, hogy szinte látja az ember, hogy hogyan promenádoztak egykor az arisztokrata párok a parton, és tényleg… A tópart még manapság is kiválóan alkalmas egy nagyobb sétára, de sokan ide járnak ebédelni és futni is. Szép időben érdemes részt venni egy hajókiránduláson is, vannak egyirányú és körjáratok is, ezek egészen rövid egyórás úttól hosszabb, akár 5 órás kirándulások is lehetnek. A tó honlapján minden információ elérhető, árakkal, jegyvásárlással és hasznos tippekkel.

FAQ

Mik a legfontosabb látnivalók Luzernben?

  • A Luzerni-tó, a Kapellbrücke, az óváros, a városháza, a Jezsuita templom, a Svájci Közlekedési Múzeum

Milyen nyelven beszélnek Luzernben?

  • Luzernben mindenhol beszélnek németül, és a legtöbb helyen angolul is.

Van-e a városnak kedvezményes turista kártyája?

  • Visitor Card – ezt a kártyát azok a turisták kapják, akik legalább egy estét valamilyen szálláson Luzernben alszanak. A visitor carddal ingyenesen használhatók a buszok és vonatokat a 10-es zónán belül, valamint számos kedvezményre jogosít a környező felvonókon, hegyi vasutakon, múzeumokban és a régió kirándulásain. Bővebb információ itt.

Hol lehet ingyen internetezni? 

  • Ha a fenti Visitor Cardot kiváltottátok, akkor a város számos pontján tudtok ingyen internetezni, ami különösen Svájcban nagyon hasznos lehet.

Online vagy személyesen érdemes belépőket vásárolni?

  • A Svájci Közlekedési Múzeumba, a csokoládémúzeumba, és a planetáriumba érdemes előre megvásárolni interneten a jegyeket, mert a sor elképesztően hosszú. Mindig nézzétek meg, hogy a rendes jegyet kaptátok-e meg emailben, vagy csak egy utalványt, amivel a helyszínen kell kiváltani a belépőt. 
  • A hajós kirándulásokra viszont szerintem jobb a helyszínen jegyet venni, mert akkor be lehet mutatni a különböző kedvezményekre jogosító kártyákat (diákigazolvány, Visitor Card, GA).

Melyik egynapos kirándulásra érdemes befizetni?

  • Rövid kirándulásként a Bürgenstock csúcsán lévő kilátót, a Hammetschwandot ajánlom, elképesztően szép a kilátás.

Források:

https://www.maison-du-chapeau.ch/luzern/kapellbruecke.php#:~:text=Schriftlich%20wird%20sie%20erstmals%201365,Schwanenplatz%20und%20Schweizerhofquai%20verk%C3%BCrzt%20werden.
https://www.gpsmycity.com/tours/lucerne-introduction-walking-tour-2737.html
http://lucerne.all-about-switzerland.info/lucerne-history.html
https://flatfox.ch/de/staedte-schweiz/luzern/fun-facts/